5. fejezet ~Még egy nap a suliban~

Sziasztok! Újra jelentkezem egy új résszel, és remélem tetszeni fog nektek.Na de nem lopom tovább itt az időt, úgyhogy jó olvasást! O xx

Szó szerint beestem a matekterem ajtaján, és ezért mindenki felém fordult.
- Minek köszönhetjük a késését Miss. Cawell? - fordult felém a matektanárnő szigorú tekintettel. Lázasan kattogott az agyam valami elfogadható kifogáson de csak ennyire futott tőlem.
- Öhm, tudja apukám, nem engedett el addig amíg meg nem csinálom a leckémet - hadartam gyorsan.
- Na hát akkor, kérem fáradjon ide a táblához - mutatott a tanárnő maga mellé. Ledobtam a táskámat, kivettem belőle a matekfüzetemet és odasomfordáltam. Felnéztem a táblára, majd vissza a tanárnőre. Egy idő után ezt az osztálytársaim megelégelték és hangoskodni kezdtek. Az a Chris gyerek felkapott egy papírgalacsint és nekem dobta. Én meg erre kezembe vettem a szivacsot és Chrisnek az arcába nyomtam. Majd párszor még beleütögettem a képébe és -mint aki jól végezte dolgát- visszasétáltam a táblához. A tanárnő elképedve nézett rám és megkérdezte.
- Ezt mégis hogyan gondolta Miss. Cawell? - unottan ránéztem és felvontam a szemöldököm.
- Simán. Ha egy olyan normálatlan, agy nélkül megáldott, abnormális ember dobálni kezd, akkor úgy gondolom jogom van visszaadni neki - magyaráztam. - És - emeltem fel az ujjamat- már bocsánat tanárnő, de nem akadályozhat meg engem abban, hogy kinyilvánítsam a véleményemet egy ilyen undorító, hányingerkeltő alakról.- Az egész osztály elképedve nézett rám, de leginkább a tanárnő. - Most meg mivan?-tártam szét a kezeimet. A tanárnő épp megszólalt volna, de szerencsére kicsöngettek. Az osztály úgy tolult ki az ajtón, mint az állatok.
- Ne felejtsétek el a házit megcsinálni! - kiáltott utánuk a tanárnő, de nemsokára ő is kiment az osztályból. Avrillel ketten maradtunk bent.
-Claire arra gondoltam, hogy átjöhetnél hozzánk - ajánlotta fel félszegen.
- Szuper!  -vágtam rá rögtön, és kart karba öltve mentünk le az udvarra, ahol leültünk egy fa alá.
- És Claire hallottam, hogy továbbjutottál, és annyira örülöööök!-kiáltott fel Avril és jó szorosan megölelt.
- Uhh annak én is, csak légy szíves ne fojts meg - fuldokoltam.
- Oké, oké-legyintett és folytatta volna tovább a monológját, ha én meg nem pillantok egy nagyon, nagyon ismerős személyt.
- Na neee! Avril itt van! - fehéredtem le teljesen. - Úristen takarj el! - másztam Avril mögé, aki csak kapkodta a fejét, mert látszólag nem is tudta, hogy kiről beszélek.
- Nahát nézd, itt van Harry - mutatott az irányába, aztán végre leesett neki, miről dumáltam az előbb.
- Elkéstél kislány, már úgy is észrevett - rándította meg a vállát.
- Hülyeee - böktem meg a mellkasát. Nagyot sóhajtva felálltam és rámosolyogtam Harryre aki közben már ideért hozzánk.
- Szia - mosolyodtam el. - Hogy hogy ide jársz? - kérdeztem tőle.
- Szia Claire. Jelenleg átutazóban vagyunk az X-faktor miatt és találnunk kellet egy átmeneti iskolát. Nem tudod véletlenül, hogy melyik osztály a 10. c? - pillantott le a kezében lévő papírra. Meglepődve kaptam fel a fejem.
- 10 c? Én és Avril is pont oda járunk - mutattam a földön fekvő (?) Avrilre.
- Nem is láttalak matekórán - tettem hozzá.
- Pedig kár, kihagytad amikor Claire elég elképesztőt produkált - vágott közbe barátnőm.
- Áá, az csak egy csöppnyi volt abból, amennyire képes vagyok - vontam meg a vállam. Harry féloldalas mosolyra húzta a száját, de a válla fölött észrevettem, hogy Chris és a csapata közeledik felénk.
- Állj, félre az utamból hülye gyerek - ment neki szándékosan Harrynek, aki erre előrebukott, de nem esett el. Szikrázó tekintettel kezdtem el szidni Christ.
- Hm, mondd csak, érezted már megalázva magad?-kérdeztem gúnyosan tőle, miközben fenyegetően közeledtem felé. - Érzeted már azt, hogy az egész suli rajtad röhög?-néztem rá és megfogtam a csuklóját. -Éreztél már olyan fájdalmat, hogy azt hitted, hogy menten összeroppansz? - csavartam egyet finoman a karján, miközben ő úgy állt, mint egy szobor. - És végül. Érezted már, hogy egy lány teljesen kikészít? -sziszegtem a fülébe és teljes erőmből kicsavartam a karját. - Mert ha eddig nem, akkor most érezni fogod-löktem el durván, úgy hogy pofára esett. - Na valaki még akar velem és a barátaimmal szórakozni? -kérdeztem a többi embertől, akik ijedten szétrebbentek. Nyújtózkodtam egyet és csodálkozva néztem Harryre és Avrilre, akik némán álldogáltak és kissé megszeppenve bámultak. -Nyugi, ez még csak a kis fokú dührohamom - jegyeztem meg. Harry ijedten megszólalt. - Akkor mégis milyen lehet a nagy fokú? -elnevettem magam és a csodáló tekintetek kereszttüzében bementem a suliba.