- Sziasztok- köszörültem meg a torkom.
- Szia!- üdvözölt apa. (Vagyis Simon Cowell.) - Hogy hívnak? - nézett rám.
- Claire Adams vagyok, 16 éves- mikor ezt kimondtam a tömeg -Úúúú-zni kezdett. - Mit hoztál nekünk?- kérdezte apa.
- Taylor Swift-től a Fifteen-t - szorítottam egyre erősebben a mikrofont.
- Akkor halljuk! - válaszolta egyszerre a zsűri. A szívemre tetem a kezem, hogy lenyugodjak. Éreztem, hogy milyen erősen ver. Vettem pár nagy levegőt, majd énekelni kezdtem. Taylor Swift- Fifteen
Mikor befejeztem az összes zsűritag ámulattal vegyes csodálkozással meredt rám. -Ennyire rossz volt?- kérdeztem félve, és kijelentésemre azok az emberek, akik itt voltak, szinte egyszerre nevettek fel. Köztük a zsűri is. Louis Walsh megszólalt.
- Claire... Eszméletlen jó hangod van! Érzem azt az erőt amit kiadsz magadból amikor énekelsz. Én csak annyit mondok, hogy Woow! Azt hiszem szavazzunk - javasolta és mentortársaira nézett. Én izgatottan toporogtam a színpadon és a tenyerem izzadt. És amikor a zsűri egyszerre kiáltotta azt, hogy
- IGEEEN! - azt hittem, hogy felrepülök a boldogságtól.
- Köszönöm, köszönöm, köszönöm! - hálálkodtam. Lefutottam a színpadról egyenesen Avril karjaiba. Átöleltem és arcomat a kezembe temettem.
- Tudtam hogy meg fogod csinálni!- simogatta meg Avril a hátam.
- Huhh köszi-köszöntem meg. Avril segítségével mentem ki az ajtón egyenesen a váróba. Ugyanis, még mindig remegtem a boldogságtól és az idegességtől. Szemem azonnal megakadt Harryn aki éppen az anyukájának magyarázott hangosan valamit.
- Nem anya, nem megyek el addig, amíg nem gratulálok neki! - magyarázta. Elvigyorodtam és lerogytam az egyik legközelebb lévő székre.
- Nem ő az, kisfiam?- mutatott rám Harry anyukája kicsit sem feltűnően.
- Anya!- suttogta Harry az édesanyjának. De én még így is hallottam. Hehehe.
- De igen ő az, de ne mutogass rá!- húzta össze a szemöldökét Harry. Aztán tett egy bátortalan lépést felém. Én úgy csináltam, mintha nem vettem volna észre és tovább beszélgettem Avrillel.
- Ööö, szia - vakarta meg a tarkóját Harry.
- Szia - fordultam oda hozzá mosolyogva.
- Sz-szerintem n-nagyon jól énekeltél - dadogta.
- Köszi, te is - néztem rá.
- Na hát akkor én megyek, anya már vár - mutatott hátra a válla fölött, ahol az anyukája felmutatott nekünk egy hüvelykujjat.
- Jó szia - köszöntem el tőle.
- Majd találkozunk még...-remélem...-tettem hozzá az utolsó szót gondolatban és integetni kezdtem.
- Na gyere hercegnő, hagy abba az álmodozást a göndör hajú lovagod után és gyere fagyizni, hogy megünnepeljük a sikeredet - rángatott barátnőm a kijárat felé, miközben én réveteg tekintettel meredtem előre. Valahogy eljutottunk a fagyizóig, ahol én egy ˝Álomvilág˝ nevű fagylaltot rendeltem. Én kanalaztam a karamellás, marcipános és juharszirupos édességet, addig Avril a kanalával hadonászva hadovált valamiről.
- Figyelsz te rám egyáltalán? - vágott hozzám egy kockacukrot barátnőm.
- Mi? - néztem fel értetlen szemekkel.
- Azt kérdeztem, hogy szerinted Harry kedvel téged? - hangsúlyozta külön a szavakat.
- Nemtom, biztos - feleltem szórakozottan. Avril sóhajtott egy nagyot, majd hozzátette.
- Jólvan, látom tiszta KO vagy. Jobb lesz ha hazamegyünk - állított fel a székből és taszigálni kezdett a házunk felé.
Szuper lett, ügyes vagy.:)
VálaszTörlés