8. Fejezet ~A gyülekező~

Tudom, nem volt meg a három komment, de úgy gondoltam megírom a következő fejezetet. Szóval ehhez a fejezethez kell három komment, de ebből már tényleg nem engedek! Jó olvasást! O xx

Zavartan elvigyorodtam, majd gyorsan leültem az egyik kanapéra. Érdekes, az emberek mit ha mi sem történt volna tovább folytatták a beszélgetést. Cher mellém, az "idegen ember" pedig szintúgy. Harry nem kérdezett semmit, csak engem nézett. Összefontam magam előtt a karomat és olyan
-Mit bámulsz?- fejjel ránéztem. Ő erre csak megvonta a vállát, én pedig elfordultam. Kis idő múlva, észbe kaptam, hogy az egész One Direction körülöttem gyülekezik. Niall hirtelen letérdelt elém. Én csak néztem, hogy -Most ez meg akarja kérni a fejem?-arccal. Hát igen, sok "arcom" van. Niall megfogta a kezemet.
- Claire... Kérlek... Ne rohanj el... Tudod, ez most nagyon nehéz nekem, mert eddig még soha senkinek nem mondtam ilyet... - Hajtotta le Niall a fejét. Itt komolyan megijedtem. Te jó ég! Én nem megyek hozzá az tuti!
- Szóval Claire... Mivel ma reggel nem indult túl jól a bemutatkozásunk ezért... Adok neked valamit - húzott elő egy zacskó Chipset a háta mögül. Megkönnyebbülve felnevettem. 
- Már azt hittem, hogy meg akarod kérni a kezem vagy valami ilyesmi - tettem a szívemre a kezem.
- Hááát... Én megpróbáltam volna, de Liam ellenzi a fiatalon kötött házasságot - bólogatott. Gyorsan kirántottam a kezemet az ujjai közül. Amikor magamhoz tértem a  megrökönyödésemből, gyorsan elvettem a Chipset, nehogy Niall meggondolja magát. Harry fogta magát és leült mellém. Mellé Liam, mellé Louis, mellé Zayn és mellé Niall. Harry még mindig bámult. Váratlanul Louis megszólalt.
- Na mi van Harry tetszik a kilátás?- Nem értettem, ezért odafordultam, és észrevettem, hogy Harry nem akármit bámul rajtam, hanem a DEKOLTÁZSOMAT!
- Harold Edward Styles! -üvöltöttem, és cseppet sem érdekel, hogy mindenki minket figyelt. -Te az ÉN DEKOLTÁZSOMAT bámulod?! - keltem ki magamból teljesen. A szemem sarkából láttam, hogy Louis, Niall, Zayn, Liam és Cher izgatottan és vigyorogva várták az eseményeket.
-Mi? Én? Sohaaa - mentegetőzött Harry.
- Ne is tagadd!-bökdöstem a mellkasát. - Harry összeszorította a száját és olyat mondott, amire egyáltalán nem számítottam.
- És ha igen, akkor mi van?- nézett rám kihívóan.
- Akkor azt ajánlom, hogy meg ne próbáld megtenni, mert egyesével nyomom ki a szemgolyóidat! Sőt, nem csak a fenti golyóidat, hanem az alsókat is! - fenyegettem meg. Már éppen válaszolt volna, amikor belépett a zsűri.
- Úúú, mi történt itt, fiatalok? Csak nem egy visszautasítás? - kérdezte vigyorogva Simon. Megforgattam a szemeimet és leültem.
- Szóval - kezdett bele - mint tudjátok egy hetet kaptok arra, hogy az egyik versenytársatokkal megtanuljatok és előadjatok egy dalt. Előre kérek mindenkit, hogy senki ne ellenkezzen azzal a dallal kapcsolatban amit kiosztottunk. Azok, amikben vannak rap részek is, kérjük azt a részt figyelmen kívül hagyni, de ha valamelyikőtök meg tudja ezt csinálni, akkor nyugodtan bevállalhatja. Na, erre a falra kitűzök egy papírt, amin a párok nevei és a daluk vannak. Mindenkit megkérek, hogy hagyjatok egy kis egérutat, mielőtt iderohannátok, és széttépnetek engem meg a papírt is.
- Claire, siess és nézd meg, hogy mi mit kaptunk oké?- kacsintott rám Louis. Elmorogtam egy
- Oké -t. Megvártam amíg a zsűri kimegy a teremből és mindenkinél gyorsabban kecses gazellaszökkenésekkel odaugráltam a papírdarabhoz. Gyorsan megkerestem a nevünket, elolvastam a dal címét és rohantam volna vissza, de az embertömeg miatt visszafelé sodródtam.
- Louis! Segíts!- kiáltottam kétségbeesetten a nevét, és reménykedtem benne, hogy nem végzem kilapuló palacsintaként.
- Jövök hercegnőm - kurjantott vissza Louis és arra eszméltem, hogy mellém furakodik, a karjába kap és kicsivel távolabb letesz.
- Huhh, köszönöm szépen - mosolyogtam Louisra.
- A küldetés közlegény? - mélyítette el a hangját.
- A kapitánynak jelentem, a küldetés teljesítve - emeltem a fejemhez a kezemet.
- Helyes közlegény. Mától fogva tizedessé léptetem elő - nézett rám Louis.
- De Louis... A közlegény után a katona jön, nem a tizedes - értetlenkedtem.
- Nem baj. Inkább örüljél, hogy szintet ugrottál. Kis gazellám - borzolta össze barna (A paróka miatt barna. Azért megmondom őszintén, kicsit furcsállom, hogy Harry és Liam sem tették szóvá a folyton a barna és szőke szín között ingázó frizurámat. Pfff. Pasi logika.) hajamat.
- Na és mi a dal? - kérdezte sürgetően Zayn, aki most jött ide.
- Taio Cruz - Dynamite - mondtam.
- Claire gyere velem egy kicsit - hallottam egy hangot a hátam mögül. Cher volt az.
- Oké - mosolyogtam rá.
- Sziasztok fiúk, egy pillanat és jövök! - integettem. Mindegyikük kórusban benyomott egy ilyen -Elhúzom a szót, mert most a seggedet bámulom- sziát. Összehúztam a szemöldököm és igyekeztem magamat takarni, ott ahol lehetett. Cher persze észrevette és nevetni kezdett. Aztán végre kiértünk a nyilvános női mosdóba és végre beszélhettünk.
- Mit akartál mondani? - kérdeztem Chert.
- Tudod, tegnap láttam a Tv-t amiben te voltál benne - feszengett. - És azt mondták, hogy te nagyon, de nagyon hasonítasz Simon lányára. Igaz ez? Persze, ha nem akarod elmondani, akkor nem muszáj, csak megkérdeztem...
- Cher... Biztos megbízhatok benned? Várj! - kidugtam a fejem a mosdó ajtaján és kinéztem, hogy jön-e valaki. Amikor meggyőződtem róla, hogy tényleg ketten vagyunk, folytattam a mondandómat.
- De csak akkor, ha nem mondod el senkinek - néztem rá, mire nagyokat bólogatott. Nagyot sóhajtottam, és levettem a fejemről a parókát, aminek következtében láthatóvá vált a szőke hajam.
- És igen, én vagyok Simon lánya, de ezt tényleg ne híreszteld - mosolyogtam Cherre. Még beszéltünk ilyen-olyan csajos dolgokról, majd én visszavonultam a szobámba. Felnyitottam a laptopom, és megláttam egy képet Facebookon, ami egyáltalán nem tetszett...