#HÍR!

Én is nagyon sajnálom, de egy ideig a blog SZÜNETEL! Úgy érzem, hogy mostanában ehhez a bloghoz, nem jött annyira az ihlet, és most inkább  erre (KATT) a történetemre szeretnék koncentrálni. Ne haragudjatok! :(

9. fejezet ~Egy reggel 5 őrült idiótával~

 Sziasztok! Boldog új évet kívánok minden Directionernek, és remélem, hogy az új évben is olvassátok majd a blogomat. Ehhez a részhez 4 komment kéne, szóval hajrá! O xx

Kócos hajjal és karikás szemekkel ébredtem. Egész éjszaka próbáltam megkeresni azt a nyomorult embert, aki feltette azt a képet rólam és Harryről. Ja, még nem is tudjátok, hogy mi volt rajta. Szóval, együnk egy sima képet, amin egy szerelmespár csókolózik. És egy értelmes ember rá photoshoppolta az én fejemet és Harry fejét. Tikkelő szemekkel kimentem a konyhába, persze pizsiben. (Nálam a pizsi egy rövidnadrágból és egy XXL-es pólóból áll.) Kinyitottam a hűtőt, szinte majdnem belemásztam. Hirtelen egy kéz hátulról megfogta a derekamat, én pedig felegyenesedtem, aminek következtében bevertem a fejemet.
-Áúúúú te hülye állat!-ordítottam és a kezemet a fejemre szorítottam. Megfordultam és Harryvel találtam szembe magam.
-Baszki, neked meg mi bajod van?!- kérdeztem tőle villámló szemekkel. Harry csak ledermedve állt, én pedig dühösen elindultam a szobám felé. Még hallottam, hogy a többiek is kijöttek a szobájukból. Betrappoltam a szobámba és bevágtam az ajtaját. Leroskadtam az ágyamra és csak bámultam a plafont. Egy idő után ezt is eluntam és úgy gondoltam, felöltözök. Nagy nehezen kiválasztottam a nekem tetsző darabokat és majdnem felvettem volna, de hangokat hallottam az ablakomon túlról. Elhúztam a függönyömet és nagyon megdöbbentem. Az ablakommal szemben volt egy másik ablak. Hogy hogy ezt eddig nem vettem észre? A másik ablakban megláttam két fejet. Az egyik göndör hajú volt, a másik meg hosszú, egyenes hajú. Sóhajtottam egyet és leengedtem a redőnyt. Normálisan felöltöztem és kimentem a konyhába. Kivettem egy kanalat a fiókból és egy fagyit a hűtőből. Visszamentem a szobámba és bekapcsoltam a laptopom. Felmentem Facebookra, és rögtön kaptam egy üzenetet.
 Avril Johnson: Szia Claire! Mi újság? Rád mozdult már valaki?
Claire C: Szia, semmi, és ja köbö majdnem az egész One Direction ;)
Avril Johnson: :D Am elgondolkoztam azon, hogyha apukád nem engedett el, és te 1 hétig az X-factor házában leszel, akkor nem fogja észrevenni hogy eltűntél?
Claire C: ... Baszki Avril....
Avril Johnson: Várj! Van egy ötletem! Mi lenne, ha azt mondanánk apukádnak, hogy 1 hétig nálam alszol, mert minden nap korrepetállak?
Claire C: Okés csajszi :) 20 perc múlva tali a házatoknál! ;)
Avril Johnson: Oks, szia :)
Avril Johnson nem elérhető.
Feldobtam egy natúr sminket, begöndörítettem a hajamat és kilakkoztam a körmöm.Felkaptam egy táskát, beledobtam a telóm és mindent ami szükséges. Lábujjhegyen kilopakodtam a szobámból és már kinyitottam volna a bejárati ajtót amikor 5 fiúhang szólt rám csodálkozva.
-Hova mész?- megfordultam és beletúrtam a kicsit begöndörített hajamba.
-Ööö, egy barátnőmhöz- válaszoltam.
-De próbálnunk kéne- nézett rám Louis. -De várj, neked nem barna volt a hajad?-húzta fel a szemöldökét.
-Liam, engedélyt adok rá, hogy elmond. De csak nekik- mutattam rá.
-De még mindig próbálnunk kéne- nyavalygott Louis.
-Oké, hozok mekis kaját, csak hadd menjek már könyörgöm- sóhajtottam. 
-Oké menj csak- sürgetett Niall. Gyorsan kislisszoltam az ajtón és lesiettem a lépcsőn. Úgy éreztem magam, mintha én lennék egy kommandós egy CIA bevetésen. Kirohantam az épületből, és fogtam egy taxit. Mindeközben nem vettem észre, hogy 5 szempár figyel az ablakból.

Kiszálltam Avrilék háza előtt és belekaroltam barátnőmre.
- Ó, milyen csinos vagy ma- dicsért meg. -De mi történt? Meséld el!- kérlelt én pedig belefogtam a mondandómba. Nemsokára hazaértünk és becsöngettem a házba. Apa nyitott ajtót és amikor meglátott engem, nagyon megkönnyebbült.
- Claire, hála az égnek! Hol voltál eddig? És szia nagyon örvendek- rázott kezet Avrillel.
- Apa, ő itt Avril, Avril ő itt apa- mutattam be őket egymásnak. -Apa, Avrilnél voltam, mert korrepetált kémiából, matekból, irodalomból, fizikából és biológiából- bólogattam. -Ó és az osztályfőnökünk is mondta, hogy Avril korrepetáljon engem és így meg szeretnélek kérni, hogy az elkövetkezendő 1 hétben, hadd aludjak Avriléknél, hogy tudjon korrepetálni. Légyszííííííííí- néztem rá kiskutyaszemekkel.
- Jól van Claire, de ígérd meg, hogy rendesen fogsz viselkedni, és egy rossz szót ne halljak rád- fenyegetett meg.
- Apa mikor szoktam én csúnyán viselkedni?- kérdeztem, de apa csak legyintett. Bementünk a házba és apa csinált nekünk forró csokit.
- És apa mesélj, kit tartasz tehetségesnek?- kérdeztem két korty közben. Apa elmosolyodott.
- Van kettő olyan előadó, akiket én nagyon bírok. Az egyik egy csapat, a másik pedig egy lány. A lányt is Clairenek hívják micsoda véletlen, nem gondolod? (Itt egy másra néztünk Avrillel és csak bólogattunk.) A csapatot One Directionnek hívják. De gondolom néztétek az X-factort, úgy is tudjátok a fiúk neveit -magyarázta apa.
- Apa, mi nem is maradunk többet, mert, csak a tankönyveimért jöttünk- mondtam.
- Hát jól van, akkor menjetek. Jó tanulást kicsim!-vakarta meg a fejét apa és eltűnt a konyhában. Felmentünk a szobámba, és eldugtuk a könyveimet, hogy apa azt higgye, hogy elvittük. Aztán elköszöntünk és kimentünk a házból. Avrillel is elbúcsúztunk egymástól, én pedig fogtam egy taxit és elmentem a Mc Donald's-ba. Bevásároltam és visszautaztam az X-factor házához, ahol tudtam, hogy 5 éhes gyomor vár rám.

8. Fejezet ~A gyülekező~

Tudom, nem volt meg a három komment, de úgy gondoltam megírom a következő fejezetet. Szóval ehhez a fejezethez kell három komment, de ebből már tényleg nem engedek! Jó olvasást! O xx

Zavartan elvigyorodtam, majd gyorsan leültem az egyik kanapéra. Érdekes, az emberek mit ha mi sem történt volna tovább folytatták a beszélgetést. Cher mellém, az "idegen ember" pedig szintúgy. Harry nem kérdezett semmit, csak engem nézett. Összefontam magam előtt a karomat és olyan
-Mit bámulsz?- fejjel ránéztem. Ő erre csak megvonta a vállát, én pedig elfordultam. Kis idő múlva, észbe kaptam, hogy az egész One Direction körülöttem gyülekezik. Niall hirtelen letérdelt elém. Én csak néztem, hogy -Most ez meg akarja kérni a fejem?-arccal. Hát igen, sok "arcom" van. Niall megfogta a kezemet.
- Claire... Kérlek... Ne rohanj el... Tudod, ez most nagyon nehéz nekem, mert eddig még soha senkinek nem mondtam ilyet... - Hajtotta le Niall a fejét. Itt komolyan megijedtem. Te jó ég! Én nem megyek hozzá az tuti!
- Szóval Claire... Mivel ma reggel nem indult túl jól a bemutatkozásunk ezért... Adok neked valamit - húzott elő egy zacskó Chipset a háta mögül. Megkönnyebbülve felnevettem. 
- Már azt hittem, hogy meg akarod kérni a kezem vagy valami ilyesmi - tettem a szívemre a kezem.
- Hááát... Én megpróbáltam volna, de Liam ellenzi a fiatalon kötött házasságot - bólogatott. Gyorsan kirántottam a kezemet az ujjai közül. Amikor magamhoz tértem a  megrökönyödésemből, gyorsan elvettem a Chipset, nehogy Niall meggondolja magát. Harry fogta magát és leült mellém. Mellé Liam, mellé Louis, mellé Zayn és mellé Niall. Harry még mindig bámult. Váratlanul Louis megszólalt.
- Na mi van Harry tetszik a kilátás?- Nem értettem, ezért odafordultam, és észrevettem, hogy Harry nem akármit bámul rajtam, hanem a DEKOLTÁZSOMAT!
- Harold Edward Styles! -üvöltöttem, és cseppet sem érdekel, hogy mindenki minket figyelt. -Te az ÉN DEKOLTÁZSOMAT bámulod?! - keltem ki magamból teljesen. A szemem sarkából láttam, hogy Louis, Niall, Zayn, Liam és Cher izgatottan és vigyorogva várták az eseményeket.
-Mi? Én? Sohaaa - mentegetőzött Harry.
- Ne is tagadd!-bökdöstem a mellkasát. - Harry összeszorította a száját és olyat mondott, amire egyáltalán nem számítottam.
- És ha igen, akkor mi van?- nézett rám kihívóan.
- Akkor azt ajánlom, hogy meg ne próbáld megtenni, mert egyesével nyomom ki a szemgolyóidat! Sőt, nem csak a fenti golyóidat, hanem az alsókat is! - fenyegettem meg. Már éppen válaszolt volna, amikor belépett a zsűri.
- Úúú, mi történt itt, fiatalok? Csak nem egy visszautasítás? - kérdezte vigyorogva Simon. Megforgattam a szemeimet és leültem.
- Szóval - kezdett bele - mint tudjátok egy hetet kaptok arra, hogy az egyik versenytársatokkal megtanuljatok és előadjatok egy dalt. Előre kérek mindenkit, hogy senki ne ellenkezzen azzal a dallal kapcsolatban amit kiosztottunk. Azok, amikben vannak rap részek is, kérjük azt a részt figyelmen kívül hagyni, de ha valamelyikőtök meg tudja ezt csinálni, akkor nyugodtan bevállalhatja. Na, erre a falra kitűzök egy papírt, amin a párok nevei és a daluk vannak. Mindenkit megkérek, hogy hagyjatok egy kis egérutat, mielőtt iderohannátok, és széttépnetek engem meg a papírt is.
- Claire, siess és nézd meg, hogy mi mit kaptunk oké?- kacsintott rám Louis. Elmorogtam egy
- Oké -t. Megvártam amíg a zsűri kimegy a teremből és mindenkinél gyorsabban kecses gazellaszökkenésekkel odaugráltam a papírdarabhoz. Gyorsan megkerestem a nevünket, elolvastam a dal címét és rohantam volna vissza, de az embertömeg miatt visszafelé sodródtam.
- Louis! Segíts!- kiáltottam kétségbeesetten a nevét, és reménykedtem benne, hogy nem végzem kilapuló palacsintaként.
- Jövök hercegnőm - kurjantott vissza Louis és arra eszméltem, hogy mellém furakodik, a karjába kap és kicsivel távolabb letesz.
- Huhh, köszönöm szépen - mosolyogtam Louisra.
- A küldetés közlegény? - mélyítette el a hangját.
- A kapitánynak jelentem, a küldetés teljesítve - emeltem a fejemhez a kezemet.
- Helyes közlegény. Mától fogva tizedessé léptetem elő - nézett rám Louis.
- De Louis... A közlegény után a katona jön, nem a tizedes - értetlenkedtem.
- Nem baj. Inkább örüljél, hogy szintet ugrottál. Kis gazellám - borzolta össze barna (A paróka miatt barna. Azért megmondom őszintén, kicsit furcsállom, hogy Harry és Liam sem tették szóvá a folyton a barna és szőke szín között ingázó frizurámat. Pfff. Pasi logika.) hajamat.
- Na és mi a dal? - kérdezte sürgetően Zayn, aki most jött ide.
- Taio Cruz - Dynamite - mondtam.
- Claire gyere velem egy kicsit - hallottam egy hangot a hátam mögül. Cher volt az.
- Oké - mosolyogtam rá.
- Sziasztok fiúk, egy pillanat és jövök! - integettem. Mindegyikük kórusban benyomott egy ilyen -Elhúzom a szót, mert most a seggedet bámulom- sziát. Összehúztam a szemöldököm és igyekeztem magamat takarni, ott ahol lehetett. Cher persze észrevette és nevetni kezdett. Aztán végre kiértünk a nyilvános női mosdóba és végre beszélhettünk.
- Mit akartál mondani? - kérdeztem Chert.
- Tudod, tegnap láttam a Tv-t amiben te voltál benne - feszengett. - És azt mondták, hogy te nagyon, de nagyon hasonítasz Simon lányára. Igaz ez? Persze, ha nem akarod elmondani, akkor nem muszáj, csak megkérdeztem...
- Cher... Biztos megbízhatok benned? Várj! - kidugtam a fejem a mosdó ajtaján és kinéztem, hogy jön-e valaki. Amikor meggyőződtem róla, hogy tényleg ketten vagyunk, folytattam a mondandómat.
- De csak akkor, ha nem mondod el senkinek - néztem rá, mire nagyokat bólogatott. Nagyot sóhajtottam, és levettem a fejemről a parókát, aminek következtében láthatóvá vált a szőke hajam.
- És igen, én vagyok Simon lánya, de ezt tényleg ne híreszteld - mosolyogtam Cherre. Még beszéltünk ilyen-olyan csajos dolgokról, majd én visszavonultam a szobámba. Felnyitottam a laptopom, és megláttam egy képet Facebookon, ami egyáltalán nem tetszett...

7. fejezet ~Új ismeretségek~

 Sziasztok! A mai kommenthatár 3 komment! Jó olvasást! O xx

- Claire?-döbbent meg Harry.
- Claire?- kérdezte meglepődve Louis.
- Claire?-meresztett nagy szemeket Liam.
- Chips?-vigyorodott el egy másik srác, és odaszaladt a kávézóasztalon lévő Chipshez. Én olyan -Ez normális?- fejjel néztem a többiekre. Észrevettem azonban még egy embert, aki félénken az ajtóban álldogált. Sötét haja volt, és eléggé ijedten nézett rám, úgy, mintha le akarnám, harapni a fejét. Ez nem állt szándékomban, ezért odasétáltam a Chipses tálhoz és elrántottam a zabagép orra elől.
- Hééé- görbült le a szája.
- Az én Chipsem, vegyél magadnak- rántottam meg a vállam és bekaptam egy darabot. Louis ekkor a hátam mögé lopakodott és felkapott. Amíg én a karjai között rugdosódtam, addig Harry kivette a kezemből a Chipset és odaadta az ír akcentussal beszélő fiúnak.
- De az én Chipsem!- nyavalyogtam és tovább ütöttem Louist, mire hajlandó volt letenni. Megigazítottam a pólómat, és kérdőn néztem Liamre. Végre ő vette az adást és bemutatta nekem először a sötét hajú fiút, akit Zaynnek hívnak, majd a szőkét is, aki Niall névre hallgat. Amikor odaértem hozzá, olyan csúnyán néztem rá, ahogy csak tudtam.
- Máskor ne vedd el a kajámat - bökdöstem meg a mellkasát, mire szorosan megölelt. Gyorsan el toltam magamtól, mert nem vagyok hozzászokva, hogy egy vadidegen ember csak így belépjen a személyes szférámba. Megforgattam a szememet és odaléptem Harry mellé, és elkezdtem magam előtt tolni.
- Irány szobát választani - kiáltottam el magam. Lassan, vánszorogva mindenki behozta a maga bőröndjét. Megvártam amíg mindenki eltűnik a maga szobájában és kihasználva a pillanatot, kirohantam a külön lakásszerűségből. Egy folyosón találtam magam, mindenhol ajtók voltak. Elsprinteltem a végébe, és lefutottam a csigalépcsőn. A földszintre érkeztem, ahol egy hatalmas konyha terült el. Két nő dolgozott valami ételen és csodálkozva pillantottak fel, amikor lecsörtettem a helyiségbe.
- Öööö helló - emeltem fel a kezemet, hátraarcot csináltam és visszamentem a folyosóra. Véletlenül beleütköztem egy lányba és mindketten a földön kötöttünk ki.
- Jaj, ne haragudj nagyon sajnálom - álltam fel és segítettem fel a lányt.
- Semmi baj, ugyanannyira hibás vagyok mint te - mosolygott rám a lány.
- Amúgy Cher vagyok- nyújtott kezet.
- Én meg Claire-fogadtam el a kezét.
- Te vagy az a Clair?-csodálkozott. Én erre kérdőn felvontam a szemöldökömet.
- Úgy sajnállak téged - nézett rám Cher együtt érzően.
- 5 fiúval lakni egy lakásban...- sóhajtott egy nagyot.
- Nekem mondod - tettem karba a kezeimet.
- Képzeld az a Niall vagy mi nevű ember elvette a Chipsemet! Az ÉN Chipsemet! El tudod te ezt hinni?- néztem rá döbbenten.
- Most már igen - nevetett fel és maga után kezdett húzni.
- Hé, most hová megyünk? -  kérdeztem.
- Majd meglátod - nyitott ki előttem Cher egy kétszárnyú ajtót. Egy kanapékkal teli és bútorozott szoba tárult a szemem elé.
- Ez micsoda? - álmélkodtam.
- Ez egy olyan gyülekező féleség - válaszolta Cher.
- Mindig ide fogunk jönni, ha a bemondó azt mondja - magyarázta. - És itt is fogjuk meg...- itt nem tudta befejezni, mert mondandóját egy recsegő bemondóhang szakította félbe. - Kérjük a versenyzőket, fáradjanak a gyülekező terembe. Köszönjük. - Mint például most - bólintott Cher.
- Gyere bújjunk el! - húzott keresztül a termen és végül bebújtunk az egyik földig érő függöny mögé. Nemsokára lépéseket hallottunk és hangos beszélgetést. Aztán meghallottam Harry hangját, ahogy több embertől is azt kérdezi, hogy:
- Szia! Nem tudod hol van Claire? - vagy - Szia! Nem láttad Claire-t? - ezen önkéntelenül elmosolyodtam. Egyre többen jöttek be és elég nagy hangzavar keletkezett. Cher és én kihajoltunk a függöny mögül, de csak annyira, hogy ne lássanak meg.
- Neked ki a szobatársad? - fordultam hozzá. Nem volt szükséges suttognunk, mert a nagy hangzavarban még a saját hangunkat is alig hallottuk.
- Rebecca- mutatott az egyik sötét bőrű lányra. - Majd bemutatlak neki, jó? - kérdezte.
- Oké - bólintottam és a szemem sarkából láttam, hogy Harry feláll a One Direction mellől. Gyorsan visszahúztam Chert a függöny mögé. Ő csak értetlenül nézett rám, de én csak a számra tettem az ujjamat. Megláttam egy kezet, ami még épp félrehúzta volna a rejtekhelyünkről szolgáló anyagot, de nem érdekelt, hogy ismeretlen-e vagy nem, berántottam mellénk. Csak sajnos elég ügyetlenül húztam be, mert egyenesen rám és Cherre esett, szóval ügyesen kigurultunk a függöny mögül. És persze mindenki felénk fordult.

6. fejezet ~Váratlan meglepetés~

Sziasztok! Úgy döntöttem ide is bevezetem a kommenthatárt. Szóval a mai 2 komment. Azt hiszem ez egy kicsit hosszabb lett mint a többi, de nem lopom tovább itt az időt, jó olvasást! O xx

 - Na, ez az én kis birodalmam - mutatott körbe Avril a szobájában. Én meg persze csak néztem. Avrilnek király szobája van.
- Imádom a szobádat -szólaltam meg kis idő múlva és kinéztem az ablakon. Mindig is jó ötletnek tartottam, ha egy szobát egy padláson rendeznek be. A mi padlásunk tele van kacatokkal. A nagymamám régi ruháival, könyvekkel, szerelmes levelekkel stb... Amikor kicsi voltam, mindig ott játszottam és a nagymamám ruháit próbálgattam. Önkéntelenül elmosolyodtam.
- Hahó! Föld hívja Claire-t -lengette meg a kezét orrom előtt barátnőm.
- Ok, visszatértem - tettem fel a kezeimet védekezően.
- Gondolom, kiről álmodoztál - húzta gúnyos vigyorra ajkait.
- Csak nem Harry-babyről? - húzta fel az egyik szemöldökét. Már éppen adtam volna egy bosszús választ, amikor meghallottunk egy hangot lentről.
- Avril, húzzad le de sürgősen azt a nagy seggedet a lépcsőn és csinálj nekem palacsintát! - ordított valaki a földszintről. Most én néztem felhúzott szemöldökkel.
- A bátyám - sóhajtott fel Avril és vissza kiáltott.
- Nekem ne parancsolgassál, te hülye barom! És azt ajánlom, hogy ne ordibálj velem, se most se máskor, főleg akkor ne, amikor az egyik barátnőm itt van! - Csönd. Összenéztünk Avrillel de valaki berontott az ajtón.
- Te hoztál ide egy csajt és nem, szóltál NEKEM? - dugta be Avril bátyja a fejét az ajtó és a fal közötti résen.
- Claire ő itt Jason - mutatta be nekem Avril a bátyját. Kinyújtottam a kezemet egy kézfogásra, de rögtön visszaugrottam amikor Jason kezet próbált csókolni nekem. Avril erre gyorsan kirángatott az ajtón , le a nappaliba. A bátyja persze utánunk. Barátnőm lefeküdt a kanapéra és nyújtózkodott a távirányítóért, amit persze nem ért el. Kiskutya szemekkel nézett rám én pedig szem forgatva felálltam és elindultam a távirányítóért. De ekkor valaki rácsapott a seggemre. Ugyanazzal a lendülettel megfordultam és úgy pofon vágtam Jasont, hogy elterült a földön. Avril erre már hajlandó volt felülni és odajönni hozzám. - Adj egy ötöst - nyújtotta felém a tenyerét, amibe én mosolyogva belecsaptam. Nekem mániám a pofozkodás? Úgy látszik... - vigyorodtam el a gondolatomra.

*Otthon*
Már hazaértem Avriléktől és a laptopomat bámultam meredt tekintettel. Az X-faktor szerkesztőségétől jött. Azt írták, hogy a következő válogatásban duettet kell énekelni egy személlyel/csapattal és az elkövetkezendő 1 hétben vele/velük fogok lakni, hogy tudjunk próbálni. Ha ezt a szintet teljesítettem, eljuthatok a mentorházig... Na szóval ott tartottam, hogy meredten bámultam a képernyőt. Hogy miért? Nos ez egyszerű. Nekem egy csapat lett a párom. Én azt reméltem, hogy legalább Liam, vagy Louis, utolsó esetben Harry... De nem, nekem pont egy One Direction nevű csapatot kellett kapnom, akiket nem is ismerek. Egy ideig igyekeztem félretolni a problémáimat ezért felmentem Twitterre. Egy új követési jelölésem volt. Harry Styles. Szuper, már csak ez hiányzott. Igyekeztem kerülni a társaságát, de ez kifejezetten nehéz volt, mert engem szemlélt ki a barátjának, csak azért, mert engem ismer. Így egy kicsivel sem könnyítette meg a dolgomat. Hogy miért kerülöm? Na ez király, már megint egy kérdés. Ugyan, kit akarok untatni a magamban beszélgetéssel? Senkit. Na ez az. Lecsaptam a laptopom fedelét és lementem a konyhába. Kivettem a fagyasztóból egy doboz karamellás fagyit és leültem a Tv elé. Szokás szerint már megint a Híradó ment, azért, mert apa mindig azt szokta nézni, mielőtt munkába indulna. Csak legyintettem egyet, és inkább a fagyinak szenteltem a figyelmemet. De egy pontnál felfigyeltem a bemondó hangjára. Miért mondta azt, hogy X-factor? Félretettem az édességet és feljebb vittem a hangerőt. - Egyes források szerint Claire Adams nem az akinek látszik. Érdekes módon nagyon hasonlít Simon Cowell lányára és ezt sokan meg is erősítették. Kaptunk pár amatőr fotót is az X-factor stúdiójából, amit valószínűleg a versenyzők készíthettek- a szemeim kitágultak amikor kinagyítottak egy képet, aminén és Harry beszélgettünk a földön ülve. Aztán még egyet rólam és Liamről. Majd végül egy utolsót amin szintén én voltam és ezúttal Louis. Éppen a hátán ültem és nevetve futottunk körbe-körbe. -Úgy tűnik Claire hamar szert tett egy kis hírnévre Louis Tomlinson, Harry Styles és Liam Payne körében. Vajon ez egy kialakulóban lévő új románc kezdete? Ki tudja? De ha már az X-factornál tartunk, beszéljünk egy kicsit az új csapatról a One Directionről!
- Itt már érdeklődve előrehajoltam, de véletlenül rányomtam a távirányítón a kikapcsolás gombra és a Tv képernyője elsötétült. - Hogy az a... - szitkozódtam mérgesen, de mire már visszakapcsoltam a csatornára, addigra már az a hír ment, hogy egy nő most szült egy 5 kilós kisbabát. Dühösen újra enni kezdtem a karamellás fagyit. Lehoztam a laptopomat és bekapcsoltam a Facebookot. Itt meg egy új ismerősnek jelölés. Szerintem el sem kell mondanom ki volt, úgy is tudjátok. Skype-oltam egyet még Avrillel is, és annyira elálmosodtam, hogy elaludtam a laptopomon. Apa ébresztett fel, úgy éjfél körül és karban bevitt a szobámba. Szépen betakargatott, aztán elaludtam.

*Következő nap*
Másnap kellett találkoznom a One Direction-nel. Szombat volt, de még mindig fáradt voltam. Ott álltam az X-factor háza előtt és vártam azt az embert aki bemutat ennek a csapatnak. A bőröndömet magam után vonszoltam és türelmetlenül toporogtam. Aztán végre idejött hozzám egy nagydarab ember, aki közölte velem, hogy a One Direction még nem érkezett meg, de hamarosan biztosan itt lesznek. Addigra is bevezetett a közös házba. Gyorsan elfoglaltam az egyik szobát és a nappaliban néztem a Tv-t amikor váratlanul benyitottak a szobatársaim. Hirtelen nem is hittem a szememnek...

5. fejezet ~Még egy nap a suliban~

Sziasztok! Újra jelentkezem egy új résszel, és remélem tetszeni fog nektek.Na de nem lopom tovább itt az időt, úgyhogy jó olvasást! O xx

Szó szerint beestem a matekterem ajtaján, és ezért mindenki felém fordult.
- Minek köszönhetjük a késését Miss. Cawell? - fordult felém a matektanárnő szigorú tekintettel. Lázasan kattogott az agyam valami elfogadható kifogáson de csak ennyire futott tőlem.
- Öhm, tudja apukám, nem engedett el addig amíg meg nem csinálom a leckémet - hadartam gyorsan.
- Na hát akkor, kérem fáradjon ide a táblához - mutatott a tanárnő maga mellé. Ledobtam a táskámat, kivettem belőle a matekfüzetemet és odasomfordáltam. Felnéztem a táblára, majd vissza a tanárnőre. Egy idő után ezt az osztálytársaim megelégelték és hangoskodni kezdtek. Az a Chris gyerek felkapott egy papírgalacsint és nekem dobta. Én meg erre kezembe vettem a szivacsot és Chrisnek az arcába nyomtam. Majd párszor még beleütögettem a képébe és -mint aki jól végezte dolgát- visszasétáltam a táblához. A tanárnő elképedve nézett rám és megkérdezte.
- Ezt mégis hogyan gondolta Miss. Cawell? - unottan ránéztem és felvontam a szemöldököm.
- Simán. Ha egy olyan normálatlan, agy nélkül megáldott, abnormális ember dobálni kezd, akkor úgy gondolom jogom van visszaadni neki - magyaráztam. - És - emeltem fel az ujjamat- már bocsánat tanárnő, de nem akadályozhat meg engem abban, hogy kinyilvánítsam a véleményemet egy ilyen undorító, hányingerkeltő alakról.- Az egész osztály elképedve nézett rám, de leginkább a tanárnő. - Most meg mivan?-tártam szét a kezeimet. A tanárnő épp megszólalt volna, de szerencsére kicsöngettek. Az osztály úgy tolult ki az ajtón, mint az állatok.
- Ne felejtsétek el a házit megcsinálni! - kiáltott utánuk a tanárnő, de nemsokára ő is kiment az osztályból. Avrillel ketten maradtunk bent.
-Claire arra gondoltam, hogy átjöhetnél hozzánk - ajánlotta fel félszegen.
- Szuper!  -vágtam rá rögtön, és kart karba öltve mentünk le az udvarra, ahol leültünk egy fa alá.
- És Claire hallottam, hogy továbbjutottál, és annyira örülöööök!-kiáltott fel Avril és jó szorosan megölelt.
- Uhh annak én is, csak légy szíves ne fojts meg - fuldokoltam.
- Oké, oké-legyintett és folytatta volna tovább a monológját, ha én meg nem pillantok egy nagyon, nagyon ismerős személyt.
- Na neee! Avril itt van! - fehéredtem le teljesen. - Úristen takarj el! - másztam Avril mögé, aki csak kapkodta a fejét, mert látszólag nem is tudta, hogy kiről beszélek.
- Nahát nézd, itt van Harry - mutatott az irányába, aztán végre leesett neki, miről dumáltam az előbb.
- Elkéstél kislány, már úgy is észrevett - rándította meg a vállát.
- Hülyeee - böktem meg a mellkasát. Nagyot sóhajtva felálltam és rámosolyogtam Harryre aki közben már ideért hozzánk.
- Szia - mosolyodtam el. - Hogy hogy ide jársz? - kérdeztem tőle.
- Szia Claire. Jelenleg átutazóban vagyunk az X-faktor miatt és találnunk kellet egy átmeneti iskolát. Nem tudod véletlenül, hogy melyik osztály a 10. c? - pillantott le a kezében lévő papírra. Meglepődve kaptam fel a fejem.
- 10 c? Én és Avril is pont oda járunk - mutattam a földön fekvő (?) Avrilre.
- Nem is láttalak matekórán - tettem hozzá.
- Pedig kár, kihagytad amikor Claire elég elképesztőt produkált - vágott közbe barátnőm.
- Áá, az csak egy csöppnyi volt abból, amennyire képes vagyok - vontam meg a vállam. Harry féloldalas mosolyra húzta a száját, de a válla fölött észrevettem, hogy Chris és a csapata közeledik felénk.
- Állj, félre az utamból hülye gyerek - ment neki szándékosan Harrynek, aki erre előrebukott, de nem esett el. Szikrázó tekintettel kezdtem el szidni Christ.
- Hm, mondd csak, érezted már megalázva magad?-kérdeztem gúnyosan tőle, miközben fenyegetően közeledtem felé. - Érzeted már azt, hogy az egész suli rajtad röhög?-néztem rá és megfogtam a csuklóját. -Éreztél már olyan fájdalmat, hogy azt hitted, hogy menten összeroppansz? - csavartam egyet finoman a karján, miközben ő úgy állt, mint egy szobor. - És végül. Érezted már, hogy egy lány teljesen kikészít? -sziszegtem a fülébe és teljes erőmből kicsavartam a karját. - Mert ha eddig nem, akkor most érezni fogod-löktem el durván, úgy hogy pofára esett. - Na valaki még akar velem és a barátaimmal szórakozni? -kérdeztem a többi embertől, akik ijedten szétrebbentek. Nyújtózkodtam egyet és csodálkozva néztem Harryre és Avrilre, akik némán álldogáltak és kissé megszeppenve bámultak. -Nyugi, ez még csak a kis fokú dührohamom - jegyeztem meg. Harry ijedten megszólalt. - Akkor mégis milyen lehet a nagy fokú? -elnevettem magam és a csodáló tekintetek kereszttüzében bementem a suliba.

4.fejezet ~Egy új barát~

- El fogok késni, el fogok késni, el fogok késni! - hadartam és kirohantam a házunk ajtaján.
- Hát ez nem igaz! - csattantam fel, és beintettem a buszsofőrnek. Ilyen paraszt állatot! Az orrom előtt csukta be az ajtót. Idegesen pillantottam rá az órámra. 30 perc múlva kezdődik az X-factor második műsora! Ha nem érek oda időben, komolyan mondom fejbe rúgom magam. Nem tudok odafutni, mert túl messze van. Hirtelen eszembe jutott, egy őrült ötlet. Nem biztos, hogy be fog válni, de egy próbát megér.

- Oké- nyomtam le a kuplungot. - Előbb kuplung, utána gáz pedááál! - csak egy icipicit érintettem hozzá a lábamat a pedálhoz, és ez a nyamvadt hülye sportkocsi, már rögtön, úgy kirobban, mintha puskából lőtték volna ki. - Fék, fék, fék, fék! Ó basszus! - kiáltottam, mert, majdnem nekimentem egy kocsinak. - Bocsi - ordítottam ki az ablakon. Tövig tapostam a gázt és az úton szlalomozva száguldottam a szürke cabrioban. Elengedtem a kormányt és úgy "vezettem". Jobbra ott volt az X-factor épülete. Lenyomtam a féket, mire hosszú féknyomot hagytam magam után. Kipattantam a kocsiból és szemlélni kezdtem a károkat. Csak egy nagy karcolás az autó oldalán és egy hiányzó tükör. Hmm, ahhoz képest nem is rossz, hogy 16 évesen vezettem. De ügyes vagyok! Váratlanul egy hangos kiáltást hallottam a hátam mögül, és ennek hatására orral előre kocsiban landoltam.
- Na Liam ez csúnya volt! - ismertem fel egyből a hangját. Aztán kapcsoltam. - Liaaam!!!! Jajj de örülök, hogy itt vagy! - ugrottam a nyakába.
- Annak én is - ölelt vissza zavartan. - Szép kocsi - mutatott az autóra. - A két C betű mit takar? Claire és? - nézett rám várakozóan.
- A... a vezetéknevem - válaszoltam.
- Oké-tette fel védekezően a kezeit. - Amúgy hogy hogy apukád elengedett? Nem azt mondtad, hogy megtiltotta, hogy elgyere?-kérdezte.
- Úgy volt, csakhogy apa nincs otthon és kiszöktem addig, amíg itt zsűrizik - csevegtem, de hirtelen elhallgattam. Csak némán meredtem Liamre aki eléggé megzavarodottan bámult vissza rám.
- Várj, ezt nem tudom felfogni. Te Simon Cowell lánya vagy? Miért nem mondtad el? - vizslatott, és a szemeiben nem meglepődést, hanem csalódottságot láttam.
- Mert, mert nem akartam, hogy azt hidd, hogy egy kis elkényeztetett liba vagyok - mormoltam és egész végig a földet figyeltem, mintha lett volna rajta valami érdekes.
- Jaj Claire-ölelt magához. - Te nem ismered azt a mondást, hogy "Soha ne ítélkezz a külső alapján"? Ha elmondtad volna, akkor sem gondoltam volna rólad ilyet!- simogatta a hajam.
- Akkor jó - mosolyodtam el. -Szerintem már be kéne mennünk nem?- néztem a bejárati ajtó felé.
- Mi? Ja, igen - egyezett bele Liam és beléptünk az ajtón. Visszanéztem a kocsira és arra gondoltam, hogy nem kéne-e levenni róla a rendszámtáblát, hogy apa ne ismerje-e fel.
- Egy pillanat, mindjárt jövök - mondtam Liamnek és visszarohantam az autóhoz. Lerugdostam róla a rendszámtáblát és bedobtam a legközelebbi bokorba. Visszarohantam az épülethez és elővettem a táskámból azt a dalt, amit énekelni fogok. Huhh, nyugi Claire, meg tudod csinálni. Ne izgulj. Leültem a földre és halkan dúdolni kezdtem. Annyira remegett a kezem, hogy nem tudtam olvasni a szöveget. Oké, tartok egy kis szünetet.
- Helló - csusszant le mellém valaki.
- Szia- mosolyogtam rá.
- Mit énekelsz? - bökött a kezével a lapomra.
- Kesha -Take It Off - válaszoltam, mire halkan füttyentett egyet.
- Akkor hagylak gyakorolni - állt fel, én pedig szomorú képpel néztem a távozó Harry után. Na álljunk csak meg egy percre! Mi az hogy szomorúan néztem? Hülye vagy Claire? Mióta nézel te egy távozó fiú után szomorúan?! Biztos csak az idegességtől van. Remélem. Levegő be-ki. Abban a pillanatban megszólalt a hangosbemondó.
- Kérjük Claire Adams-at a színpadra - esetlenül felálltam és odabotorkáltam a lépcsőhöz. Liam bátorítóan mosolygott rám az egyik sarokból, amelyben gyakorolt, Harry pedig feltartotta a hüvelykujját. Megpróbáltam elmosolyodni, de csak egy vicsorra futott tőlem. Egyre csak az járt a fejemben, hogy hogy is kezdődik a dal? Épp ezen memorizáltam, amikor eszembe jutott Avril megnyugtatóan bizakodó képe, ahogy azt mondja:
- Egyszer már végigcsináltad, másodszorra miért ne menne? Ne stresszelj Claire! - ezen elmosolyodtam és már nagyobb akaraterővel mentem tovább.
- Sziasztok! - köszöntem a zsűrinek. Cheryl Cole megszólalt és megkérdezte:
- Ma mivel készültél nekünk? - a gyomrom összerándult, de ennek ellenére folytattam.
- Keshától a Take It Off-al - feleltem és tovább szorongattam a mikrofont.
- Akkor halljuk! - szólalt meg és felcsendültek az olyan jól ismerős dallamok. Belekezdtem és próbáltam minden mást kizárni a fejemből. Csak énekeltem és úgy éreztem, hogy most mindent bele kell adnom. Befejeztem a számot és töprengve pillantottam a zsűrire.
- Claire, ma egy olyan oldaladat láthattuk, amit eddig eltitkoltál előlünk. És bevallom, hogy nekem ez az oldalad különösen tetszik. Éppen ezért, mondom azt, hogy... Igen! - szólalt meg Louis Walsh.
- Köszönöm - rebegtem bele a mikrofonba.
- Egyetértek Louisval - jelentette ki Cheryl Cole.
- Elképesztő az az erő amit most produkáltál. Imádom. Tehát tőlem is kapsz egy igent! - tette hozzá mosolyogva én pedig elvigyorodtam.
- Volt benne néhány hamis hang, de ha ezen még dolgozunk, akkor kiemelkedő produkciót fogsz produkálni. De a válaszom igen! - jegyezte meg Nicole Scherzinger.
- Köszönöm szépen - köszöntem meg ismét és már csak egy embert bámultam. Apát. Nekem pillanatnyilag az ő véleménye a legfontosabb.
- Claire valamit el kell, hogy mondjak. Nagyon tetszett az amit előadtál. De - tette fel az ujját - ez még nem elég ahhoz, hogy teljesen beleéld magad a dalba. Többet kell gyakorolnod. Viszont megkérnélek rá, hogy önmagadat add, ne pedig mást. Ez még nem fordult elő tudom, de nagyon sok versenyzőnek ez a hibája. És a válaszom pedig... Igen! - Alig hittem a fülemnek. Teljesen lefagytam, de szerencsére még időben észhez tértem.
- Ó édes Istenem, köszönöm szépen! Sziasztok - integettem és lesétáltam a lépcsőn. Muszáj valakit megöleljek. Ó, ez egy ritka pillanat! Megláttam az ajtóban egy embert és kitárt karokkal rohantam felé.
- Áááá! - kiáltottam. Ő is kitárta a karját és azt üvöltötte:
- I love carrots! Ááááá! - beleugrottam a nyakába és ő pedig megpörgetett a levegőben. - Bocsi, csak szeretetrohamom van-magyaráztam, de ő erre csak azt válaszolta: - Nembaj! Nekem is kijárt egy jó kis ölelés - letett a földre és félretolta a haját a szeméből.
- Egyébként Louis vagyok. És továbbjutottunk áááááááá! - üvöltötte el magát újra, felkapott a hátára és velem rohangált körbe-körbe.
- Oké Louis most már letehetsz!-ütögettem a hátát. Elengedett, mire én egy nagy puffanással landoltam a földön.
- Hé! Ez csúnya volt! - raktam karba a kezem, és durcis fejet vágtam hozzá.
- Na mindegy, én Claire vagyok-nyújtottam neki kezet, amibe ő örömmel belecsapott.
- Csak Louis tudod, most már haza kéne érnem, mert haza fog érni az apukám és... - itt nem fejezhettem be, mert közbevágott.
- Hazadobjalak? - meresztett nagy szemeket.
- Nem köszi - nevettem fel.
- Akkor itt a telószámom, ha új szeretetrohamod lenne - nyújtott át nekem egy darab papírt.
- Oké köszi! Akkor szia Louis! - köszöntem el tőle és a buszmegálló felé vettem az irányt. Utoljára hátranéztem és azt láttam, hogy Louis mindent beleadva integet nekem. Hangosan felröhögtem és és visszaintegettem.