9. fejezet ~Egy reggel 5 őrült idiótával~

 Sziasztok! Boldog új évet kívánok minden Directionernek, és remélem, hogy az új évben is olvassátok majd a blogomat. Ehhez a részhez 4 komment kéne, szóval hajrá! O xx

Kócos hajjal és karikás szemekkel ébredtem. Egész éjszaka próbáltam megkeresni azt a nyomorult embert, aki feltette azt a képet rólam és Harryről. Ja, még nem is tudjátok, hogy mi volt rajta. Szóval, együnk egy sima képet, amin egy szerelmespár csókolózik. És egy értelmes ember rá photoshoppolta az én fejemet és Harry fejét. Tikkelő szemekkel kimentem a konyhába, persze pizsiben. (Nálam a pizsi egy rövidnadrágból és egy XXL-es pólóból áll.) Kinyitottam a hűtőt, szinte majdnem belemásztam. Hirtelen egy kéz hátulról megfogta a derekamat, én pedig felegyenesedtem, aminek következtében bevertem a fejemet.
-Áúúúú te hülye állat!-ordítottam és a kezemet a fejemre szorítottam. Megfordultam és Harryvel találtam szembe magam.
-Baszki, neked meg mi bajod van?!- kérdeztem tőle villámló szemekkel. Harry csak ledermedve állt, én pedig dühösen elindultam a szobám felé. Még hallottam, hogy a többiek is kijöttek a szobájukból. Betrappoltam a szobámba és bevágtam az ajtaját. Leroskadtam az ágyamra és csak bámultam a plafont. Egy idő után ezt is eluntam és úgy gondoltam, felöltözök. Nagy nehezen kiválasztottam a nekem tetsző darabokat és majdnem felvettem volna, de hangokat hallottam az ablakomon túlról. Elhúztam a függönyömet és nagyon megdöbbentem. Az ablakommal szemben volt egy másik ablak. Hogy hogy ezt eddig nem vettem észre? A másik ablakban megláttam két fejet. Az egyik göndör hajú volt, a másik meg hosszú, egyenes hajú. Sóhajtottam egyet és leengedtem a redőnyt. Normálisan felöltöztem és kimentem a konyhába. Kivettem egy kanalat a fiókból és egy fagyit a hűtőből. Visszamentem a szobámba és bekapcsoltam a laptopom. Felmentem Facebookra, és rögtön kaptam egy üzenetet.
 Avril Johnson: Szia Claire! Mi újság? Rád mozdult már valaki?
Claire C: Szia, semmi, és ja köbö majdnem az egész One Direction ;)
Avril Johnson: :D Am elgondolkoztam azon, hogyha apukád nem engedett el, és te 1 hétig az X-factor házában leszel, akkor nem fogja észrevenni hogy eltűntél?
Claire C: ... Baszki Avril....
Avril Johnson: Várj! Van egy ötletem! Mi lenne, ha azt mondanánk apukádnak, hogy 1 hétig nálam alszol, mert minden nap korrepetállak?
Claire C: Okés csajszi :) 20 perc múlva tali a házatoknál! ;)
Avril Johnson: Oks, szia :)
Avril Johnson nem elérhető.
Feldobtam egy natúr sminket, begöndörítettem a hajamat és kilakkoztam a körmöm.Felkaptam egy táskát, beledobtam a telóm és mindent ami szükséges. Lábujjhegyen kilopakodtam a szobámból és már kinyitottam volna a bejárati ajtót amikor 5 fiúhang szólt rám csodálkozva.
-Hova mész?- megfordultam és beletúrtam a kicsit begöndörített hajamba.
-Ööö, egy barátnőmhöz- válaszoltam.
-De próbálnunk kéne- nézett rám Louis. -De várj, neked nem barna volt a hajad?-húzta fel a szemöldökét.
-Liam, engedélyt adok rá, hogy elmond. De csak nekik- mutattam rá.
-De még mindig próbálnunk kéne- nyavalygott Louis.
-Oké, hozok mekis kaját, csak hadd menjek már könyörgöm- sóhajtottam. 
-Oké menj csak- sürgetett Niall. Gyorsan kislisszoltam az ajtón és lesiettem a lépcsőn. Úgy éreztem magam, mintha én lennék egy kommandós egy CIA bevetésen. Kirohantam az épületből, és fogtam egy taxit. Mindeközben nem vettem észre, hogy 5 szempár figyel az ablakból.

Kiszálltam Avrilék háza előtt és belekaroltam barátnőmre.
- Ó, milyen csinos vagy ma- dicsért meg. -De mi történt? Meséld el!- kérlelt én pedig belefogtam a mondandómba. Nemsokára hazaértünk és becsöngettem a házba. Apa nyitott ajtót és amikor meglátott engem, nagyon megkönnyebbült.
- Claire, hála az égnek! Hol voltál eddig? És szia nagyon örvendek- rázott kezet Avrillel.
- Apa, ő itt Avril, Avril ő itt apa- mutattam be őket egymásnak. -Apa, Avrilnél voltam, mert korrepetált kémiából, matekból, irodalomból, fizikából és biológiából- bólogattam. -Ó és az osztályfőnökünk is mondta, hogy Avril korrepetáljon engem és így meg szeretnélek kérni, hogy az elkövetkezendő 1 hétben, hadd aludjak Avriléknél, hogy tudjon korrepetálni. Légyszííííííííí- néztem rá kiskutyaszemekkel.
- Jól van Claire, de ígérd meg, hogy rendesen fogsz viselkedni, és egy rossz szót ne halljak rád- fenyegetett meg.
- Apa mikor szoktam én csúnyán viselkedni?- kérdeztem, de apa csak legyintett. Bementünk a házba és apa csinált nekünk forró csokit.
- És apa mesélj, kit tartasz tehetségesnek?- kérdeztem két korty közben. Apa elmosolyodott.
- Van kettő olyan előadó, akiket én nagyon bírok. Az egyik egy csapat, a másik pedig egy lány. A lányt is Clairenek hívják micsoda véletlen, nem gondolod? (Itt egy másra néztünk Avrillel és csak bólogattunk.) A csapatot One Directionnek hívják. De gondolom néztétek az X-factort, úgy is tudjátok a fiúk neveit -magyarázta apa.
- Apa, mi nem is maradunk többet, mert, csak a tankönyveimért jöttünk- mondtam.
- Hát jól van, akkor menjetek. Jó tanulást kicsim!-vakarta meg a fejét apa és eltűnt a konyhában. Felmentünk a szobámba, és eldugtuk a könyveimet, hogy apa azt higgye, hogy elvittük. Aztán elköszöntünk és kimentünk a házból. Avrillel is elbúcsúztunk egymástól, én pedig fogtam egy taxit és elmentem a Mc Donald's-ba. Bevásároltam és visszautaztam az X-factor házához, ahol tudtam, hogy 5 éhes gyomor vár rám.