8. Fejezet ~A gyülekező~

Tudom, nem volt meg a három komment, de úgy gondoltam megírom a következő fejezetet. Szóval ehhez a fejezethez kell három komment, de ebből már tényleg nem engedek! Jó olvasást! O xx

Zavartan elvigyorodtam, majd gyorsan leültem az egyik kanapéra. Érdekes, az emberek mit ha mi sem történt volna tovább folytatták a beszélgetést. Cher mellém, az "idegen ember" pedig szintúgy. Harry nem kérdezett semmit, csak engem nézett. Összefontam magam előtt a karomat és olyan
-Mit bámulsz?- fejjel ránéztem. Ő erre csak megvonta a vállát, én pedig elfordultam. Kis idő múlva, észbe kaptam, hogy az egész One Direction körülöttem gyülekezik. Niall hirtelen letérdelt elém. Én csak néztem, hogy -Most ez meg akarja kérni a fejem?-arccal. Hát igen, sok "arcom" van. Niall megfogta a kezemet.
- Claire... Kérlek... Ne rohanj el... Tudod, ez most nagyon nehéz nekem, mert eddig még soha senkinek nem mondtam ilyet... - Hajtotta le Niall a fejét. Itt komolyan megijedtem. Te jó ég! Én nem megyek hozzá az tuti!
- Szóval Claire... Mivel ma reggel nem indult túl jól a bemutatkozásunk ezért... Adok neked valamit - húzott elő egy zacskó Chipset a háta mögül. Megkönnyebbülve felnevettem. 
- Már azt hittem, hogy meg akarod kérni a kezem vagy valami ilyesmi - tettem a szívemre a kezem.
- Hááát... Én megpróbáltam volna, de Liam ellenzi a fiatalon kötött házasságot - bólogatott. Gyorsan kirántottam a kezemet az ujjai közül. Amikor magamhoz tértem a  megrökönyödésemből, gyorsan elvettem a Chipset, nehogy Niall meggondolja magát. Harry fogta magát és leült mellém. Mellé Liam, mellé Louis, mellé Zayn és mellé Niall. Harry még mindig bámult. Váratlanul Louis megszólalt.
- Na mi van Harry tetszik a kilátás?- Nem értettem, ezért odafordultam, és észrevettem, hogy Harry nem akármit bámul rajtam, hanem a DEKOLTÁZSOMAT!
- Harold Edward Styles! -üvöltöttem, és cseppet sem érdekel, hogy mindenki minket figyelt. -Te az ÉN DEKOLTÁZSOMAT bámulod?! - keltem ki magamból teljesen. A szemem sarkából láttam, hogy Louis, Niall, Zayn, Liam és Cher izgatottan és vigyorogva várták az eseményeket.
-Mi? Én? Sohaaa - mentegetőzött Harry.
- Ne is tagadd!-bökdöstem a mellkasát. - Harry összeszorította a száját és olyat mondott, amire egyáltalán nem számítottam.
- És ha igen, akkor mi van?- nézett rám kihívóan.
- Akkor azt ajánlom, hogy meg ne próbáld megtenni, mert egyesével nyomom ki a szemgolyóidat! Sőt, nem csak a fenti golyóidat, hanem az alsókat is! - fenyegettem meg. Már éppen válaszolt volna, amikor belépett a zsűri.
- Úúú, mi történt itt, fiatalok? Csak nem egy visszautasítás? - kérdezte vigyorogva Simon. Megforgattam a szemeimet és leültem.
- Szóval - kezdett bele - mint tudjátok egy hetet kaptok arra, hogy az egyik versenytársatokkal megtanuljatok és előadjatok egy dalt. Előre kérek mindenkit, hogy senki ne ellenkezzen azzal a dallal kapcsolatban amit kiosztottunk. Azok, amikben vannak rap részek is, kérjük azt a részt figyelmen kívül hagyni, de ha valamelyikőtök meg tudja ezt csinálni, akkor nyugodtan bevállalhatja. Na, erre a falra kitűzök egy papírt, amin a párok nevei és a daluk vannak. Mindenkit megkérek, hogy hagyjatok egy kis egérutat, mielőtt iderohannátok, és széttépnetek engem meg a papírt is.
- Claire, siess és nézd meg, hogy mi mit kaptunk oké?- kacsintott rám Louis. Elmorogtam egy
- Oké -t. Megvártam amíg a zsűri kimegy a teremből és mindenkinél gyorsabban kecses gazellaszökkenésekkel odaugráltam a papírdarabhoz. Gyorsan megkerestem a nevünket, elolvastam a dal címét és rohantam volna vissza, de az embertömeg miatt visszafelé sodródtam.
- Louis! Segíts!- kiáltottam kétségbeesetten a nevét, és reménykedtem benne, hogy nem végzem kilapuló palacsintaként.
- Jövök hercegnőm - kurjantott vissza Louis és arra eszméltem, hogy mellém furakodik, a karjába kap és kicsivel távolabb letesz.
- Huhh, köszönöm szépen - mosolyogtam Louisra.
- A küldetés közlegény? - mélyítette el a hangját.
- A kapitánynak jelentem, a küldetés teljesítve - emeltem a fejemhez a kezemet.
- Helyes közlegény. Mától fogva tizedessé léptetem elő - nézett rám Louis.
- De Louis... A közlegény után a katona jön, nem a tizedes - értetlenkedtem.
- Nem baj. Inkább örüljél, hogy szintet ugrottál. Kis gazellám - borzolta össze barna (A paróka miatt barna. Azért megmondom őszintén, kicsit furcsállom, hogy Harry és Liam sem tették szóvá a folyton a barna és szőke szín között ingázó frizurámat. Pfff. Pasi logika.) hajamat.
- Na és mi a dal? - kérdezte sürgetően Zayn, aki most jött ide.
- Taio Cruz - Dynamite - mondtam.
- Claire gyere velem egy kicsit - hallottam egy hangot a hátam mögül. Cher volt az.
- Oké - mosolyogtam rá.
- Sziasztok fiúk, egy pillanat és jövök! - integettem. Mindegyikük kórusban benyomott egy ilyen -Elhúzom a szót, mert most a seggedet bámulom- sziát. Összehúztam a szemöldököm és igyekeztem magamat takarni, ott ahol lehetett. Cher persze észrevette és nevetni kezdett. Aztán végre kiértünk a nyilvános női mosdóba és végre beszélhettünk.
- Mit akartál mondani? - kérdeztem Chert.
- Tudod, tegnap láttam a Tv-t amiben te voltál benne - feszengett. - És azt mondták, hogy te nagyon, de nagyon hasonítasz Simon lányára. Igaz ez? Persze, ha nem akarod elmondani, akkor nem muszáj, csak megkérdeztem...
- Cher... Biztos megbízhatok benned? Várj! - kidugtam a fejem a mosdó ajtaján és kinéztem, hogy jön-e valaki. Amikor meggyőződtem róla, hogy tényleg ketten vagyunk, folytattam a mondandómat.
- De csak akkor, ha nem mondod el senkinek - néztem rá, mire nagyokat bólogatott. Nagyot sóhajtottam, és levettem a fejemről a parókát, aminek következtében láthatóvá vált a szőke hajam.
- És igen, én vagyok Simon lánya, de ezt tényleg ne híreszteld - mosolyogtam Cherre. Még beszéltünk ilyen-olyan csajos dolgokról, majd én visszavonultam a szobámba. Felnyitottam a laptopom, és megláttam egy képet Facebookon, ami egyáltalán nem tetszett...

7. fejezet ~Új ismeretségek~

 Sziasztok! A mai kommenthatár 3 komment! Jó olvasást! O xx

- Claire?-döbbent meg Harry.
- Claire?- kérdezte meglepődve Louis.
- Claire?-meresztett nagy szemeket Liam.
- Chips?-vigyorodott el egy másik srác, és odaszaladt a kávézóasztalon lévő Chipshez. Én olyan -Ez normális?- fejjel néztem a többiekre. Észrevettem azonban még egy embert, aki félénken az ajtóban álldogált. Sötét haja volt, és eléggé ijedten nézett rám, úgy, mintha le akarnám, harapni a fejét. Ez nem állt szándékomban, ezért odasétáltam a Chipses tálhoz és elrántottam a zabagép orra elől.
- Hééé- görbült le a szája.
- Az én Chipsem, vegyél magadnak- rántottam meg a vállam és bekaptam egy darabot. Louis ekkor a hátam mögé lopakodott és felkapott. Amíg én a karjai között rugdosódtam, addig Harry kivette a kezemből a Chipset és odaadta az ír akcentussal beszélő fiúnak.
- De az én Chipsem!- nyavalyogtam és tovább ütöttem Louist, mire hajlandó volt letenni. Megigazítottam a pólómat, és kérdőn néztem Liamre. Végre ő vette az adást és bemutatta nekem először a sötét hajú fiút, akit Zaynnek hívnak, majd a szőkét is, aki Niall névre hallgat. Amikor odaértem hozzá, olyan csúnyán néztem rá, ahogy csak tudtam.
- Máskor ne vedd el a kajámat - bökdöstem meg a mellkasát, mire szorosan megölelt. Gyorsan el toltam magamtól, mert nem vagyok hozzászokva, hogy egy vadidegen ember csak így belépjen a személyes szférámba. Megforgattam a szememet és odaléptem Harry mellé, és elkezdtem magam előtt tolni.
- Irány szobát választani - kiáltottam el magam. Lassan, vánszorogva mindenki behozta a maga bőröndjét. Megvártam amíg mindenki eltűnik a maga szobájában és kihasználva a pillanatot, kirohantam a külön lakásszerűségből. Egy folyosón találtam magam, mindenhol ajtók voltak. Elsprinteltem a végébe, és lefutottam a csigalépcsőn. A földszintre érkeztem, ahol egy hatalmas konyha terült el. Két nő dolgozott valami ételen és csodálkozva pillantottak fel, amikor lecsörtettem a helyiségbe.
- Öööö helló - emeltem fel a kezemet, hátraarcot csináltam és visszamentem a folyosóra. Véletlenül beleütköztem egy lányba és mindketten a földön kötöttünk ki.
- Jaj, ne haragudj nagyon sajnálom - álltam fel és segítettem fel a lányt.
- Semmi baj, ugyanannyira hibás vagyok mint te - mosolygott rám a lány.
- Amúgy Cher vagyok- nyújtott kezet.
- Én meg Claire-fogadtam el a kezét.
- Te vagy az a Clair?-csodálkozott. Én erre kérdőn felvontam a szemöldökömet.
- Úgy sajnállak téged - nézett rám Cher együtt érzően.
- 5 fiúval lakni egy lakásban...- sóhajtott egy nagyot.
- Nekem mondod - tettem karba a kezeimet.
- Képzeld az a Niall vagy mi nevű ember elvette a Chipsemet! Az ÉN Chipsemet! El tudod te ezt hinni?- néztem rá döbbenten.
- Most már igen - nevetett fel és maga után kezdett húzni.
- Hé, most hová megyünk? -  kérdeztem.
- Majd meglátod - nyitott ki előttem Cher egy kétszárnyú ajtót. Egy kanapékkal teli és bútorozott szoba tárult a szemem elé.
- Ez micsoda? - álmélkodtam.
- Ez egy olyan gyülekező féleség - válaszolta Cher.
- Mindig ide fogunk jönni, ha a bemondó azt mondja - magyarázta. - És itt is fogjuk meg...- itt nem tudta befejezni, mert mondandóját egy recsegő bemondóhang szakította félbe. - Kérjük a versenyzőket, fáradjanak a gyülekező terembe. Köszönjük. - Mint például most - bólintott Cher.
- Gyere bújjunk el! - húzott keresztül a termen és végül bebújtunk az egyik földig érő függöny mögé. Nemsokára lépéseket hallottunk és hangos beszélgetést. Aztán meghallottam Harry hangját, ahogy több embertől is azt kérdezi, hogy:
- Szia! Nem tudod hol van Claire? - vagy - Szia! Nem láttad Claire-t? - ezen önkéntelenül elmosolyodtam. Egyre többen jöttek be és elég nagy hangzavar keletkezett. Cher és én kihajoltunk a függöny mögül, de csak annyira, hogy ne lássanak meg.
- Neked ki a szobatársad? - fordultam hozzá. Nem volt szükséges suttognunk, mert a nagy hangzavarban még a saját hangunkat is alig hallottuk.
- Rebecca- mutatott az egyik sötét bőrű lányra. - Majd bemutatlak neki, jó? - kérdezte.
- Oké - bólintottam és a szemem sarkából láttam, hogy Harry feláll a One Direction mellől. Gyorsan visszahúztam Chert a függöny mögé. Ő csak értetlenül nézett rám, de én csak a számra tettem az ujjamat. Megláttam egy kezet, ami még épp félrehúzta volna a rejtekhelyünkről szolgáló anyagot, de nem érdekelt, hogy ismeretlen-e vagy nem, berántottam mellénk. Csak sajnos elég ügyetlenül húztam be, mert egyenesen rám és Cherre esett, szóval ügyesen kigurultunk a függöny mögül. És persze mindenki felénk fordult.

6. fejezet ~Váratlan meglepetés~

Sziasztok! Úgy döntöttem ide is bevezetem a kommenthatárt. Szóval a mai 2 komment. Azt hiszem ez egy kicsit hosszabb lett mint a többi, de nem lopom tovább itt az időt, jó olvasást! O xx

 - Na, ez az én kis birodalmam - mutatott körbe Avril a szobájában. Én meg persze csak néztem. Avrilnek király szobája van.
- Imádom a szobádat -szólaltam meg kis idő múlva és kinéztem az ablakon. Mindig is jó ötletnek tartottam, ha egy szobát egy padláson rendeznek be. A mi padlásunk tele van kacatokkal. A nagymamám régi ruháival, könyvekkel, szerelmes levelekkel stb... Amikor kicsi voltam, mindig ott játszottam és a nagymamám ruháit próbálgattam. Önkéntelenül elmosolyodtam.
- Hahó! Föld hívja Claire-t -lengette meg a kezét orrom előtt barátnőm.
- Ok, visszatértem - tettem fel a kezeimet védekezően.
- Gondolom, kiről álmodoztál - húzta gúnyos vigyorra ajkait.
- Csak nem Harry-babyről? - húzta fel az egyik szemöldökét. Már éppen adtam volna egy bosszús választ, amikor meghallottunk egy hangot lentről.
- Avril, húzzad le de sürgősen azt a nagy seggedet a lépcsőn és csinálj nekem palacsintát! - ordított valaki a földszintről. Most én néztem felhúzott szemöldökkel.
- A bátyám - sóhajtott fel Avril és vissza kiáltott.
- Nekem ne parancsolgassál, te hülye barom! És azt ajánlom, hogy ne ordibálj velem, se most se máskor, főleg akkor ne, amikor az egyik barátnőm itt van! - Csönd. Összenéztünk Avrillel de valaki berontott az ajtón.
- Te hoztál ide egy csajt és nem, szóltál NEKEM? - dugta be Avril bátyja a fejét az ajtó és a fal közötti résen.
- Claire ő itt Jason - mutatta be nekem Avril a bátyját. Kinyújtottam a kezemet egy kézfogásra, de rögtön visszaugrottam amikor Jason kezet próbált csókolni nekem. Avril erre gyorsan kirángatott az ajtón , le a nappaliba. A bátyja persze utánunk. Barátnőm lefeküdt a kanapéra és nyújtózkodott a távirányítóért, amit persze nem ért el. Kiskutya szemekkel nézett rám én pedig szem forgatva felálltam és elindultam a távirányítóért. De ekkor valaki rácsapott a seggemre. Ugyanazzal a lendülettel megfordultam és úgy pofon vágtam Jasont, hogy elterült a földön. Avril erre már hajlandó volt felülni és odajönni hozzám. - Adj egy ötöst - nyújtotta felém a tenyerét, amibe én mosolyogva belecsaptam. Nekem mániám a pofozkodás? Úgy látszik... - vigyorodtam el a gondolatomra.

*Otthon*
Már hazaértem Avriléktől és a laptopomat bámultam meredt tekintettel. Az X-faktor szerkesztőségétől jött. Azt írták, hogy a következő válogatásban duettet kell énekelni egy személlyel/csapattal és az elkövetkezendő 1 hétben vele/velük fogok lakni, hogy tudjunk próbálni. Ha ezt a szintet teljesítettem, eljuthatok a mentorházig... Na szóval ott tartottam, hogy meredten bámultam a képernyőt. Hogy miért? Nos ez egyszerű. Nekem egy csapat lett a párom. Én azt reméltem, hogy legalább Liam, vagy Louis, utolsó esetben Harry... De nem, nekem pont egy One Direction nevű csapatot kellett kapnom, akiket nem is ismerek. Egy ideig igyekeztem félretolni a problémáimat ezért felmentem Twitterre. Egy új követési jelölésem volt. Harry Styles. Szuper, már csak ez hiányzott. Igyekeztem kerülni a társaságát, de ez kifejezetten nehéz volt, mert engem szemlélt ki a barátjának, csak azért, mert engem ismer. Így egy kicsivel sem könnyítette meg a dolgomat. Hogy miért kerülöm? Na ez király, már megint egy kérdés. Ugyan, kit akarok untatni a magamban beszélgetéssel? Senkit. Na ez az. Lecsaptam a laptopom fedelét és lementem a konyhába. Kivettem a fagyasztóból egy doboz karamellás fagyit és leültem a Tv elé. Szokás szerint már megint a Híradó ment, azért, mert apa mindig azt szokta nézni, mielőtt munkába indulna. Csak legyintettem egyet, és inkább a fagyinak szenteltem a figyelmemet. De egy pontnál felfigyeltem a bemondó hangjára. Miért mondta azt, hogy X-factor? Félretettem az édességet és feljebb vittem a hangerőt. - Egyes források szerint Claire Adams nem az akinek látszik. Érdekes módon nagyon hasonlít Simon Cowell lányára és ezt sokan meg is erősítették. Kaptunk pár amatőr fotót is az X-factor stúdiójából, amit valószínűleg a versenyzők készíthettek- a szemeim kitágultak amikor kinagyítottak egy képet, aminén és Harry beszélgettünk a földön ülve. Aztán még egyet rólam és Liamről. Majd végül egy utolsót amin szintén én voltam és ezúttal Louis. Éppen a hátán ültem és nevetve futottunk körbe-körbe. -Úgy tűnik Claire hamar szert tett egy kis hírnévre Louis Tomlinson, Harry Styles és Liam Payne körében. Vajon ez egy kialakulóban lévő új románc kezdete? Ki tudja? De ha már az X-factornál tartunk, beszéljünk egy kicsit az új csapatról a One Directionről!
- Itt már érdeklődve előrehajoltam, de véletlenül rányomtam a távirányítón a kikapcsolás gombra és a Tv képernyője elsötétült. - Hogy az a... - szitkozódtam mérgesen, de mire már visszakapcsoltam a csatornára, addigra már az a hír ment, hogy egy nő most szült egy 5 kilós kisbabát. Dühösen újra enni kezdtem a karamellás fagyit. Lehoztam a laptopomat és bekapcsoltam a Facebookot. Itt meg egy új ismerősnek jelölés. Szerintem el sem kell mondanom ki volt, úgy is tudjátok. Skype-oltam egyet még Avrillel is, és annyira elálmosodtam, hogy elaludtam a laptopomon. Apa ébresztett fel, úgy éjfél körül és karban bevitt a szobámba. Szépen betakargatott, aztán elaludtam.

*Következő nap*
Másnap kellett találkoznom a One Direction-nel. Szombat volt, de még mindig fáradt voltam. Ott álltam az X-factor háza előtt és vártam azt az embert aki bemutat ennek a csapatnak. A bőröndömet magam után vonszoltam és türelmetlenül toporogtam. Aztán végre idejött hozzám egy nagydarab ember, aki közölte velem, hogy a One Direction még nem érkezett meg, de hamarosan biztosan itt lesznek. Addigra is bevezetett a közös házba. Gyorsan elfoglaltam az egyik szobát és a nappaliban néztem a Tv-t amikor váratlanul benyitottak a szobatársaim. Hirtelen nem is hittem a szememnek...